Az elmúlt években az érdeklődőkkel, a bemutatóink nézőivel és ismerőseinkkel folyatott beszélgetések, levelezések alkalmával, voltak olyan kérdések, melyek rendszeresen ismétlődtek. Ezért úgy gondoltuk, hogy a teljesség igénye nélkül az ezekre adható válaszokból néhányat megjelenítünk itt a honlapunkon, remélve, hogy az érdeklődőket segíti a tájékozódásban.
Van-e előírt ruházat,kezdőként ilyen tekintetben hogy érdemes készülni az edzésre?
Az edzések mezítláb zajlanak. Kezdőknek javasolt viselet egy hosszú szárú kényelmes nadrág , rövid ujjú pólóval. Későbbiekben a megfelelő ruházat egy fekete edzőnadrágból, egy övből és az egyesületi pólóból áll.
A kínai mester milyen gyakran tart edzéseket?
Ip Chee Keung nagymester évente kétszer 4-5 hétre látogatja meg az iskolát ill. ha egy adott évben mi is meglátogatjuk őt Hong-Kong-ban, akkor abban az évben csak egyszer. Magyarországi tartózkodása alatt heti 5-7 csoportos edzést és 10-12 magánórát tart. Edzésen és magánórákon is lehet személyesen vele edzeni.
Hogyan lehet megállapítani, hogy valaki belső erőt használ-e vagy sem?
Ugyanúgy, mint minden mozgás vagy sport esetében, ehhez is érteni kell, hogy meg tudd mondani. Ha valakinek van szeme egy sporthoz, az meg tudja állapítani egy sportoló mozgásáról, hogy milyen szinten áll az adott sportágban.
A mi stílusunk esetében a belső erő hiányáról árulkodnak olyan jelek, mint a lábak ingadozó vagy éppen túl merev tartása, a felsőtest instabil volta, a test lendületadása a kezeknek, a karok, a csukló, a kézfej és az ujjak puhasága mozgás közben, a váll mozgása vagy a szuszogás és erőltetett levegővétel, csak hogy néhányat említsünk.
A belső erőt használó gyakorlónál az embernek olyan érzete van, hogy már látványra is az egész test „egyben van”, a köldök körüli rész és a derék nagyon stabil, a mozdulatok robbanékonyak és alaptartásban is rugalmasság és feszültségmentes tartás jellemzi.
Egy próbaképpen végzett tolás, lökés vagy ütés esetében a külső erőt használó teste keményen, mondhatni ridegen reagál (olyan mint egy fal), míg a belső erőt használó, habár erősen ellenáll, mégis inkább egy gumilabda ellenállására emlékeztető, rugalmas ellenállást fejt ki. Természetesen, ha a próbát tevő laikus nem túl erős, akkor ezek a különbségek nem érzékelhetőek.
A Chow Gar akkor belső erős, kemény stílus? Azt hittem, hogy ez a két jelző különböző stílusokat jelölhet csak.
Az erő külsőre és belsőre való felosztása az erő forrására és a test használatának mikéntjére utal. A külső és belső közötti legjelentősebb különbség az, hogy a belső erőt használó gyakorló a mindennapi izomhasználathoz képest szokatlan módon használja a testét. Ennek egyik összetevője, hogy finoman összehangolja a testrészeit és egy-egy mozdulatban a külső erőt használóhoz képest nem csak a megszokott izmokat használja, hanem az egész testet. Különös jelentőséget kap az erő forrásaként a láb és a derék ill. köldöktáji hasi rész. Mindehhez járul egy különös érzet, hogy az izmait mintegy belülről kifelé hatja át az erő, ill. úgy érzi, hogy a technikáinak ereje a lábakból és a hasi részből ered, onnan jut el a karokba. Erős és gyors mozdulatokra képes anélkül, hogy lendületet kellene vennie (pl. hátrahúzni a kezét ütés előtt), mint az a külső erő esetében szükséges.
A kemény és lágy, az erő használatára vonatkozik. A legtöbb (általunk látott) Tai Chi gyakorló például, nem használ belső erőt, csak lassan és lágyan mozog. Az erejük tehát külső és lágy (habár a Tai Chi belső erős stílus egyébként). A belső erőt is lehet lágyan és keményen is használni. A mi stílusunkban van példa mind a kettőre.
Ez a válasz mindenesetre csak vázlatos, sokkal bonyolultabban és összetettebben is lehetne ezzel foglalkozni. A kungfuban az erőre vonatkozó elméleteket kínaiból fordítják. A kínai nyelvekben az erőre többféle kifejezés létezik, a kungfuban ráadásul ezeket még speciális értelemben is használják. A mi stílusunk erejének kantoni nevét a kantonit beszélő emberek sem értik, mert ezt a szót nem ismerik.
Tovább bonyolítja a kérdést a szempontok sokszínűsége is: lágynak nevezhetnek például egy védő technikát, ha az a támadással nem szegül direkt módon szembe, hanem megkerüli vagy elvezeti azt (habár érzésre és látványra is lehet kemény mozdulat)…. stb.
Fentiek sok okoskodásra adnak alapot a kungfut gyakorló nyugati emberek körében, ami elméletek gyártásában, könyvek és cikkek tömkelegében jelentkezik.
Tapasztalati úton (megfelelő gyakorlással) a belső erő „mássága” viszonylag könnyen érzékelhető. A két erő mindenáron való, erőszakolt kettéválasztása ugyanakkor hozzá nem értésre és az elméleteknél való megragadásra utal.
A belső erő hatékonyabb, mint a külső?
Attól függ, hogy hogyan értjük a kérdést. Mind a két erővel lehet nagyon erősnek és a harcban hatékonynak lenni. A belső erő viszont, ugyanakkora testtömeg mellet, jóval nagyobb erőkifejtésre ad lehetőséget, sokkal gyorsabb mozdulatokat tesz lehetővé, felgyorsítja a reakció időt, így tehát hatékonyabbnak mondható.
Egészségmegőrzési szempontból a belső erő feltétlenül hatékonyabb. Számtalan példa van a belső erőt használó mesterek köréből, hogy egészségesen, szellemi és fizikai teljesítőképességük teljében értek meg magas kort.
Ip Chee Keung édesapja, Ip Shui, stílusunk korábbi nagymestere, 91 éves korában hunyt el. A halála előtti hetekig birtokában volt a páncéling és a sokk erő képességének!
Miért mondjátok mindig, hogy tradicionális stílus? Fontos ez?
Habár nincs definíció a tradicionális stílus jelentésére, nagyjából a következőkben lehet összefoglalni ennek mibenlétét. A tradicionális stílusokat az alapító(k)tól napjainkig töretlen, közvetlen átadáson (tradíción) alapuló tanítással vitték tovább olyan mesterek, akik mindig a stílus teljes tanítását ismerték és magas szinten képviselték (a ma ismert kungfu stílusok nagy része nem esik ebbe a kategóriába).
Nekünk gyakorlóknak ez több szempontból is fontos. Először is, egy ilyen stílus a töretlen mesterláncolatnak és az állandó gyakorlatban való használatának köszönhetően, megőrzi hatékonyságát (harci, egészségmegőrzési és szellemi útként való hatékonyságát is).
Másodszor, kipróbált, generációk alatt tökéletesített edzésmódszerrel rendelkezik. Nem kell tehát kísérletezgetni, próbálgatni, innen-onnan kölcsönvenni, különféle módszereket összegyúrni. Biztosak lehetünk benne, hogy ha ezt és ezt a gyakorlatot a megfelelő módon végezzük, akkor ez és ez lesz az eredmény.
Harmadszor, mivel nagyon nehéz a tradicionális stílusok nem mindennapi képességeit megszerezni, szükség van olyan mesterre, aki meg tudja mondani, hogy jó irányba haladsz-e és ha nem, akkor mit kell tenned, hogy visszatérj a helyes útra a gyakorlásban.
Van a stílusunkban egy mondás, amit nagyjából így lehet fordítani: „Háromszáz év, de hiába.” Ez a hosszú ideig helytelenül végzett, eredménytelen gyakorlásra utal – nekünk (sajnos vagy szerencsére), volt alkalmunk ebben is bőven. Egy tradicionális stílus edzésmódszere jó út ennek a csapdának az elkerülésére.
Vannak-e övek és övvizsgák a stílusban?
Eredetileg, mint a kungfu stílusok többségében, nálunk sem voltak övfokozatok (a japán és koreai rendszerekre jellemző ez inkább). A gyakorlásban való jártasságot nem jelölték külön, csak a gyakorlásban eltöltött időt érzékeltették a megszólításokban, ami egy nagy családhoz hasonlóan testvér, nagybácsi, apa … stb. viszonylatokat állapított meg a stíluson belül (pl. az, aki a mesteremmel egy időben kezdett gyakorolni, az nekem Si Bak, vagyis nagybácsi, aki a mesteremtől tanul(t), de nálam korábban kezdett, az Si Heng, vagyis testvérbáty …stb).
Ip Chee Keung nagymester azonban úgy döntött, hogy európai tanítványai számára bevezet egy övrendszert. Az övfokozatok: fehér, zöld, kék, sárga, piros és fekete. A mesterszintű gyakorlónak nincs öve.
Övvizsgák is vannak, bár nem túl gyakran, és ezeket a nagymester előtt kell letenni. Az övvizsgák nem hosszúak, mivel a képességek (nevezetesen az erő használata) felmérése a mester számára néhány mozdulatból kiderül.
Mennyire hatékony a stílus a küzdelemben?
A küzdelmi hatékonyság a gyakorlón múlik, mivel egy küzdelemben a képességek a döntőek. A stílus nagyon nagy hatékonyságra kínál lehetőséget, hiszen rendkívüli gyorsaság és ütéserő érhető el, ugyanakkor a testet szinte sérthetetlenné lehet tenni. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket kifejleszteni, az a gyakorlás minőségén (és megfelelő mennyiségén is) múlik.
Egy magas szintű Chow Gar harcos az emberi teljesítőképesség legmagasabb szintjét képviseli.
Kérdésed van a kungfuról? Kérdezz minket!
Ha nem találtál meg minden információt az oldalon a kungfuról vagy a stílusunkról, akkor ne habozz, tedd fel kérdésedet! Mi 48 órán belül válaszolunk Neked! Ha nem szeretnél nyilvánosan kérdezni, akkor keress minket a lenti elérhetőségeinken!
