Az interjú az angliai Combat magazin 1999. júniusi számában jelent meg

Angliában a kungfu jelentős kisebbségben van a harcművészetek között, hiszen míg kungfut mindössze 5000 iskolában tanítanak, addig például több mint 100 000 karate klub működik. Ennek több oka is van, nem utolsó sorban az, hogy kevés igazán képzett mester szakít a hagyománnyal, vállalva azt, hogy megnyitja iskoláját idegenek előtt is.

Sifu Ip Chee Keung úgy döntött, hogy népszerűsíteni fogja az a autentikus tradicionális kung-fut és Angliába utazik, hogy saját családi stílusát – a Tung Kong Chow Gar Imádkozó Sáska kungfut – tanítsa. Nekem azt mondta, hogy csak azokat akarja tanítani, azoknak akarja a Chow Gar-t továbbadni, akik hajlandóak tanulni. Miután jelentős időt töltöttem Ip sifuval, úgy látom, hogy ezen indíttatása tiszteletreméltó, ő maga pedig megtestesülése annak, amit sokan egy valódi mesternek gondolunk.

Ip sifu vékony testalkatú, szerény, udvarias ember. Bár a sifu a Mantis stílus 200 éves hagyományának örököse, apja pedig maga a nagymester – külsõ megjelenése igencsak megtévesztő. Mindezek ellenére az értő szemeknek egyéb jelek elárulják, hogy Ip Chee Keung a Déli Imádkozó Sáska stílus mestere. Ilyen biztos jel például a keze – kicsi, de szíjas és izmos; vagy például a háta – amikor mozog, a sifu gyakran nem rejtheti el előbukkanó, fejlett hátizmait, melyeket a sok éves Páncéling Chi Kung fejlesztett ilyenné. Mindezek mellett a sifu nagyon kedves és figyelmes ember, aki mind a mai napig lelkesen tanítja saját kungfu stílusát.

 

 

Combat: Sifu, köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat. Elmondaná, hogy mik a legkorábbi emlékei a kungfuval kapcsolatban?

Ip sifu: Nos, emlékszem, hogy gyerekkoromban láttam apámat kungfut tanítani odahaza. Nem tudtam, hogy mi ez, és nem értettem, hogy ezek az emberek, miért csinálnak ilyen furcsa gyakorlatokat, amelyektől lihegnek és leizzadnak. Gyerekkoromban apám soha nem erőltette, hogy kungfut tanuljak – hagyta, hogy megtaláljam a magam útját. Azért persze megvolt a maga módszere arra, hogy bevezessen családunk stílusába. Egyszer fizetett egy fiatal fiúnak, egy judo tanulónak, hogy támadjon meg, amikor az iskolából hazafelé tartottam. Emlékszem, jól megvert és én ezen igencsak feldühödtem. Természetesen apám azt javasolta, hogy kezdjek el kungfuzni, hogy a hasonló esetektől megvédhessem magam. Így aztán, még ha kerülő úton is, rábírt arra, hogy elkezdjek kungfut tanulni.

Edzettem egy darabig, de igazából csak fél szívvel, hiszen egy gyereket annyi minden más is érdekel. Mikor úgy 14-15 éves lehettem, beültem egy haladó csoport edzésére és figyeltem, ahogy a Mantis sokk erőt alkalmazva gyertyalángokat oltottak el egy bizonyos távolságról, ami igencsak lenyűgözött. Láttam azt is, hogy apám megengedi nekik, hogy teljes erővel megüssék őt, de ennek semmiféle hatása nem volt rá. Ekkor láttam először Páncéling edzést. Ez volt az a pont, amikor ez az egész igazán megragadta képzeletemet és eldöntöttem, hogy több erőfeszítéssel és nagyobb koncentrációval fogok edzeni.

Combat: A Chow Gar Mantis nem helyez olyan hangsúlyt a nehéz és hosszú állásgyakorlatokra, mint más stílusok, amilyen például a Shaolin Chuan vagy a Hung Gar. Mindazonáltal, a legtöbb kungfu stílus szerves részét képezi a megpróbáltatásokhoz és a fájdalomhoz való hozzáedződés. Milyen kifejezetten kemény és kellemetlen gyakorlatokat végeztetett Önnel az apja?

Ip sifu: A keményítő gyakorlatokat nem szerettem – különösen a Véres Homok Tenyér első szintjét a Gao Choi-t nem szerettem, mert fájdalmas volt. Soha nem voltam igazán odáig a test keményítéséért, de mint minden nehézséghez, ehhez is hozzá lehet szokni.

Combat: Hogyan kezelték Önt a többi tanítványok, hiszen Ön mégis csak a mester fia volt. Kivételeztek-e Önnel?

Ip sifu: Voltak, akik túlságosan is kedvesek voltak hozzám – nem az igazi arcukat mutatták. Voltak, akik abban lelték örömüket, ha nehezebbé tették számomra a gyakorlást. Nem szeretem az agresszív és arrogáns embereket.

Combat: Emlékszik arra, hogy mikor volt először elégedett fejlődésével? Mi volt az első nagy eredménye?

Ip sifu: Akkor vettem először észre, hogy fejlődik a kungfum, amikor a Chai Sau gyakorlatom nagyon erőssé vált (a Déli Sáska stílusban speciálisan a karok erősítésére szolgáló gyakorlat, a rövid távú, sokk-hullám erő kifejlesztését is szolgálja). A Chow Gar stílusban a Páncélinget egyidejűleg fejlesztik a sokkerővel. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani – amikor kifejlesztjük a rövid távú erőt, ugyanakkor fejlesztjük a Páncélinget is. Mindkettő alapvetõ a Chow Gar stílusban.

Combat: Küzdött-e más stílusok képviselőivel?

Ip sifu: Igen, egy év elteltével elkezdtem küzdeni más stílusbeliekkel is. Azon a területen, Wing Chun-t és Hung Gar-t gyakorolnak.

Combat: Mindössze egy év elteltével elég magas színvonalú volt a kungfuja? Hogyan érezte magát, amikor elment ezekbe a riválisnak mondható iskolákba?

Ip sifu: Mindez az önbizalmon alapszik. Ha ideges vagy és a lelkedre veszed a dolgot, ez azt jelenti, hogy a kung-fud még nem jó. Ha a kungfud biztos alapokon áll, a félelem meg sem jelenik. Természetesen válsz magabiztossá.

Combat: Az előbb említette, hogy apja iskolájában voltak agresszív tanítványok. Azt mondják, hogy a Déli Imádkozó Sáska stílusban alkalmazott edzésmódszer miatt, gyakran agresszív lesz a gyakorló. Igaz ez?

Ip sifu: A Déli Sáska egy agresszív stílus, amelyben nincsenek látványos technikák. Minden egyes mozdulatot, úgy találtak ki, hogy fájdalmat okozzon az ellenfélnek. Ha rendszeresen agresszív technikákat gyakorol valaki, könnyen válik maga is agresszívvá.

Combat: Ön gyakorló buddhista, és nem látszik egyáltalán agresszívnak vagy arrogánsnak. Hogyan tudott a Chow Gar tréning hosszú évei után megvalósítani egy nyugodt, alázatos életvitelt? Van-e a Chow Gar stílusnak saját meditációs tanítása?

Ip sifu: A Chow Gar-nak megvannak a maga meditációi, melyeket csak igen magas szinten tanítunk. Ezek mellett, gyakorlom a saját meditációmat is. Az agresszív beállítottság fokozatosan megszűnik, ahogy valaki előre halad a művészetben. A Chow Gar egy igen mély tanítás, gyakorlás közben sok mindenre rájöhetsz – bölccsé válhatsz. Ha elsajátítod a teljes Chow Gar stílust, ismerni fogod az Utat (Tao).

Combat: Ez azt jelenti, hogy a Chow Gar Imádkozó Sáska stílusnak van egy spirituális része is?

Sifu: Igen. Ha a kungfuban elérsz egy magasabb szintet, akkor magasabb szintre kerülsz a világ megértésében is. A kis kungfu tudás csak arroganciát, kapzsiságot és versengésre való hajlamot szül. Alázatossá és őszintévé lenni – ez a Chow Gar Mantis útja.

Combat: Kérjük mondjon valamit a Chow Gar technikáiról!

Ip sifu: A Chow Gar egy teljes, tradicionális kungfu stílus, melyet apám Lao Sui-tól tanult és nekem adott tovább. Vannak pusztakezes és fegyveres formagyakorlataink. A tanítványok már az első naptól kezdve elkezdik fejleszteni a Páncélinget, habár valószínűleg erről ők maguk ekkor még nem tudnak. A stílus rövid távú un. „sokk erőt” alkalmaz, melyet pontos ütésekkel adunk le idegpontokra. Ahogy ezt bizonyára önök is sejthetik, mielőtt ezt tanítom, teljesen biztosnak kell lennem abban, hogy az a valaki érdemes arra, hogy egy ilyen tudást megszerezzen és a veszélyesebb technikákat is csak jóval később tanítom. A stílusban nincs Vastenyér – a Chow Gar stílusnak van egy un. Véres Homok Tenyér (Hui Sa Jeun) technikája. Ez egy belsőleg edzett tenyeret jelent, mely az ellenfél megütésénél a belsõ energiát használja. Minden technikát közelről, rövid távon használunk.

Combat: Ami a belső energiát illeti, kungfuja igen fiatalosan tartja Önt és úgy látszik, hogy igen sok energiája van. Az Ön apja is, Ip Sui nagymester, aki most 89 éves, igen jó egészségnek örvend. Mit tudna a Chow Gar belső aspektusáról mondani?

Ip sifu: A mi művészetünkben használt energia a test belsejéből származik, nem függ a nagy izmoktól. Az energiát a formagyakorlatok gyakorlásával fejlesztjük. Célunk az, hogy a test belsejében rejlő energiát kihozzuk az ujjhegyekbe, lehetővé téve a rövid távú erő alkalmazását és az ellenfél energiájának elterelését. A legtöbb embernél az energia az egész test, a vállak és a mellkas körül koncentrálódik és gyenge. Ezért van az, hogy amikor harcol, a legtöbb ember megragadja az ellenfelét és birkózni kezd, mert így ezt a test körüli energiát hasznosíthatja. Azt az energiát, amit a formagyakorlatokkal fejlesztünk, használjuk a test ütésektől való megvédésére, az un. Páncéling kifejlesztésére is. Ha ezt valaki megfelelően kifejleszti, semmiféle ütés nem okozhat sérülést vagy akár fájdalmat neki. Ez az erõ megvédi a testet és a szerveket a sérüléstől és lehetővé teszi azok megfelelő működését. Mindez segít, hogy testünk és lelkünk egészséges maradjon.

Combat: A Chow Gar elsõ formagyakorlata, a Saam Bo Jin, a karok és a lábak dinamikus feszültségére épül, azaz kemény Chi Kung. Csak kemény Chi Kungot használ a stílus?

Ip sifu: Stílusunk legtöbb Chi Kung gyakorlata kemény jellegű, de vannak lágy Chi Kung gyakorlataink is. Például az Úszó Sárkány Gyakorlata, amit magasabb szinten tanítunk, lágy Chi Kung.

Combat: Milyen fegyvereket használ a Chow Gar stílus?

Ip sifu: A haladó szintű tréning sok fegyver forgatását foglalja magában. Ilyen a hosszú bot, az egyenes kard, a széles pengéjű kard, a pillangó kések és a sai.

Combat: Volt-e olyan eset, amikor használnia kellett művészetét a gyakorlatban is?

Ip sifu: Nos, 1973-ban Angliában éltem. Nem régóta voltam még itt és egy kínai étteremben dolgoztam, főztem és mosogattam. Valamilyen oknál fogva ebben az időben gyakori volt, hogy a nyugatiak eljöttek egy kínai vendéglőbe, csak azért hogy bajt keverjenek. Gyakran megtörtént, hogy ettek de nem akartak fizetni és azt mondták, hogy megverekednének a személyzetből valakivel. Ha veszítenek, akkor fizetnek, mondták. Egy napon bejött a konyhába a főnök, látszott rajta, hogy ideges és azt mondta, hogy megint valami hasonló zűr van az étteremben. Verekedni akartak, de sem neki, sem a pincéreknek nem akarózott felvenni a harcot velük. Végül is engem kérdezett meg: „Mr. Ip, nem küzdene meg velük?” Nem tudták még, hogy kungfuzok. Kimentem az étterembe, ahol az a három részeg tengerész ült. Mondtam nekik, hogy fizessenek aztán tűnjenek el, de gyorsan.

Nem igazán voltak megelégedve a hozzáállásommal – a leghangosabb közülük meg akart verekedni velem és felállt box tartásban. Rendben, mondtam, küzdhetünk. Előre léptem és egy alacsony rúgással nyitottam, mire õ előrehajolt, hogy védje magát. Tenyérrel az arcába ütöttem. Nem volt erős – csak móresre akartam tanítani. Aztán, ahogy a feje felemelkedett, egy sokkoló hídverő technikát alkalmaztam és átrepítettem a terem másik végébe, rá egy asztalra. Ezek után a matrózok fizettek és csendben távoztak.

Ez előtt az incidens előtt senki sem tudta, hogy értek a kungfuhoz, vagy hogy ki az apám. Az eset után többen megkerestek és kértek, hogy tanítsam őket. Végül aztán nyitottam egy iskolát itt, Angliában.

Combat: Akkoriban a kungfu igen népszerű volt. Sok tanítványa volt?

Ip sifu: Kezdetben harmincan voltak, később ötvenen. A legtöbben angolok voltak.

Combat: Mit gondolnak a többi mesterek arról, hogy Ön szakított a hagyománnyal és nem csak kínaiakat tanít?

Ip sifu: Sok panaszt kapok ebben az ügyben a kínai közösségtől és más kungfu mesterektől. Szeretnék, ha csak kínaiaknak tanítanám a stílusomat. Az én válaszom az, hogy az arc színe nem számít, ami belül van, az a lényeges.

Combat: Végezetül szeretnénk, ha elmondaná, hogy mi a célja azzal, hogy a Chow Gar stílust meghonosítja Angliában?

Ip sifu: Ahogy azt már említettem, szeretném az igazi Chow Gar-t tanítani az embereknek, az igazi stílust, azért hogy a Chow Gar a következõ nemzedékeken át is fennmaradjon. A kung-fu több mint pusztán harci mûvészet, ez egy életstílus és a gyakorlás során elmélyíthetjük életünket. A kung-funak segítenie kell abban, hogy jobb emberekké váljunk, erősebbek legyünk és egy jobb utat kell mutasson a mindennapi életvitelre. Ez az én célom is azzal, hogy a Chow Gar Mantis kung-fut Angliában tanítom.