A hangzatos nevű páncéling vagy “aranyharang”, a testnek mindenféle fizikai hatásokkal szembeni ellenálló képességét jelenti. Ezt a képességet sok küzdőstílus fejleszti, hiszen az ütések, rúgások okozta sérülések kivédésének legegyszerűbb módja, ha a testünk kibírja ezeket az erőhatásokat.
Sok más stílus is eredményesen fejleszti ezt a képességet (pl. a thai box, a karate stílusok vagy a modern vegyes küzdelmi rendszerek is). A mi kungfunk (Chow Gar kungfu) azonban itt is eltér más stílusoktól, habár a végeredmény hasonló.
Az egyik jelentős különbség, hogy a páncélinget nem külön gyakorlatokkal fejlesztjük, hanem az alapgyakorlatok „melléktermékeként” alakul ki. Mivel a Chow Gar kungfuban ezt is a belső erő működteti, nem fejlődik látványos külső izomzat és érzetre a felkeményített testhez képest rugalmas, gumilabdaszerű
védelem alakul ki.
Egy másik különbség, hogy nem ütjük-rúgjuk egymást rendszeresen, hogy ez a képesség kialakuljon. A belső erős kungfu stílusok elmélete szerint a rendszeres ütések legyengítik a belső szerveket, azok korai elöregedését okozva. Ráadásul az ütögetések elmaradásával a képesség legyengül, míg a belső erős páncéling, ha egyszer elért egy bizonyos szintet, mindig megmarad.
Még egy megjegyzés kívánkozik ide: a videókon látható páncéling-demonstrációkat (mint pl. az evőpálcika törését) nem gyakoroljuk külön. A gyakorló egy adott ponton érzi, hogy meg tudja csinálni ezeket a látványelemeket is, és mire eléri ezt a szintet, azt is tudja, hogy ezek nem a lényeget képviselik.